Az emberiség a XX század elején felnőttkorába lépett. A társadalmat addig felülről irányították, de a Gondviselés lassan visszahúzódott és már nem avatkozik be a történelem menetébe. Azt, hogy nem nőttünk még fel a feladathoz, a keletkezett káosz – két világháború, gazdasági válságok sora és a pénzhatalom globálissá növekedése jelzi. Az elavult társadalmi struktúrák üres formái ma is itt vannak. A jövő formálására csak perverz kísérletek születtek, a kommunizmus, a nemzeti szocializmus és a globalizmus. 1956-ban Budapesten egyszerre bukott meg a kommunista és a kapitalista világrend. A harmadik út kísérletét, mely a munkástanácsok születésével indult, eltaposták. Most, egy példátlan globalista diktatúra nyitánya előtt az emberiség egésze ébredezik és alternatívát keres. Az intézmények csődöt mondtak, emberellenessé váltak, az egészségügytől kezdve az oktatáson át a mezőgazdaság szétveréséig.

Egy éber kisebbség próbál élni a történelmi lehetőséggel és a nulláról felépíteni egy működőképes alternatívát, mely egy újabb mesterséges krízis esetén működőképes marad. A jelenlegi világhatalom elavult gondolatokon alapszik: a pénz, a tőke és a tulajdon monopóliumán. Ezt fel kell váltsa egy új pénz, melynek kezelését a helyi közösségek veszik át a bankoktól és az állami újraelosztástól. A minden tulajdont elkobozni akaró Világkormány Share Economy-ja helyett a tulajdonról való rendelkezés a helyi közösségek kezébe kell kerüljön, hogy az kaphassa meg, akinek tehetsége, és nem pénze van. A kultúrát meg kell szabadítani a szórakoztatóipar rombolásától, a cenzúrától, le kell állítani a gondolkodás betiltását. Korlátot kell szabni a robotizációnak és a mesterséges intelligenciának, mert lassan e két tényező megfosztja az emberiséget élete értelmétől, a munkától. Az angolszász sablont, a kétpólusú és kívülről irányított képviseleti demokráciát fel kell váltsa a közvetlen, részvételi demokrácia, mely a helyi népszavazásoknál és kerekasztaloknál zajlik majd.

Saját kézbe kell vegyük a sorsunkat.