1951-ben születtem Budapesten, egy kétkezi munkás családban harmadik gyermekként. Gyermekkoromat részben Budapesten, részben vidéken töltöttem. Mind a két környezetben számomra meghatározó élményeket éltem meg. A gyermek, ill fiatal koromban olyan szociális klímában volt alkalmam gyakorlati tapasztalatokat szerezni, amely nem egy védett környezet biztonságát, hanem az akkori rendszer rideg valóságát kínálta számomra. Ez a valóság többek között a szociálisan hátrányos helyzetű, adott esetben a csonka családok életét, minden napjainak küzdelmét jelentette.

Ennek köszönhetően alakult ki bennem az az empátia az elesett, adott esetben veszélyeztetett embertársaim iránt, amely érdeklődésemet a szociális terület felé irányította már kora ifjúságomtól kezdve.

Iskoláim befejeztével, ekkor már sem az édesanyám, sem az édesapám nem éltek, egy Ideg és Elme ápolói végzettséggel a kezemben az egészségügyben helyezkedtem el. Ekkor már egyedül neveltem kislányomat aki 1970-ben született. Azért egyedül, mert feleségem, akivel 1969-ben kötöttem házasságot elhagyott bennünket. Ő egy a számomra vállalhatatlan életet választott magának. Ebben az időben szinte egyedülálló esemény volt, hogy egy válóper úgy végződik, hogy a bíróság a gyermeket az apának ítéli. A mi esetünkben ez történt, köszönhetően a munkahelyi véleménynek. Ekkor az OIE gyermekosztályán dolgoztam mint ápoló.

Innen vezetett az út a drog és bűnmegelőzés területére, amelyben egy általam létrehozott alapítványnak lettem az alapítója, és elnöke. Az alapítvány fő tevékenysége, küldetése a veszélyeztetett fiatalok megsegítése. Ez volt életem egyik, mások által is értékes alkotása, mely határainkon túl is elismerést szerzett nem csak az alapítványnak, hanem hazánknak is. Az előadásomnak témája a 25 esztendő alatt az alapítvány élén szerzett tapasztalataim, ill. a jövőbeni feladatok ismertetése lenne.