Kivonat (absztrakt)

A CDC szerint a Pfizer és Moderna COVID-19 vakcinák olyan átalakított mRNS nukleozidokat tartalmaznak, amelyek a SARS-CoV-2 vírus tüske glikoproteinjét íratja át izomba adott injekciókkal. Világméretű használatuk ellenére nagyon keveset tudunk arról, hogy hogyan lehet megváltoztatni az mRNS nukleozidok hogyan befolyásolják a lebontást, az átírás folyamatait és a fehérjeszintézist. Azt várják, hogy az injekció beadásának helyén található és keringő immunsejtek másolatokat készítenek a tüskefehérjéről, míg a beadott mRNS néhány napon belül lebomlik. Megbecsülték azt is, hogy az mRNS-vakcinák által rekombináns tüskefehérjék néhány hétig maradnak meg a szervezetben.

A valós helyzet tükröző klinikai vizsgálatok azonban arról, hogy számolnak be, hogy a SARS-CoV-2 mRNS az injekció beadása után akár egy hónapig is megmarad, és az ki is mutatható szív- és vázizomzatban gyulladás és fibrózis helyén, míg a rekombináns tüskefehérje a vérben valamivel Több mint fél évig is megmaradhat. Az 1-metilΨ (pszeudouridinnel ellátott) mRNS-sel vakcinázás +1 riboszómális kereteltolódással előállított peptid antigénekkel szembeni celluláris immunitást válthat ki fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) változatokkal rendelkező emberekben. Az 1-metilΨ mRNS fordítása folyadékkromatográfiához kapcsolt tömegspektrometriával kilenc, az mRNS +1-es keretéből származó peptidet tárt fel.

Ezen termékek hatással vannak a gazdaszervezet T-sejtes immunitására, amely magában foglalja az új B-sejtes antigének fokozott termelését is, ami messzemenő klinikai következményekkel jár. Példaként a szívizom 18-fluorodeoxiglükóz felvételének rendkívül szignifikáns növekedését mutatták ki a beoltott betegeknél akár fél évig (180 napig) is. Ez az áttekintő közlemény az orvosi biokémiai, proteomikai és deutenomikai alapelvekre figyel, magyarázatot adnak a keringésben és a károsan működő szervekben a spike protein tartósan, még egészséges egyénekben is. A prolin- és hidroxiprolin-helyettesítések kiemelkedő deutérium (nehézhidrogén) kötőhelyként jelennek meg szerkezeti fehérjékben, amelyek erős izotópstabilitással rendelkeznek; ezért nemcsak az enzimtikus lebontásnak, hanem teljesen minden, a kémiában ismert (nem)enzimatikus hasadási mechanizmusnak is ellenáll.