Dr. Grabner István
A klór-dioxid a COVID-19 érkezésével került a világ köztudatába.
Ez egy olyan ígéretes szernek tűnt, amely egyszerre alkalmas a betegek kezelésére és egy eddig ismeretlen vírus terjedésének megakadályozására.
Mivel voltak orvosok, akik könyörületes felhasználási alapon írták fel betegeiknek Dél-Amerikában (főleg Bolíviában, ahol törvény is született a használhatóságáról), bemutattam a kórházi gyógyszertár vezetőjének, ahol patikusként dolgoztam, ami olyan rossz fogadtatásra talált, hogy három hónapra felfüggesztettek, mondván, hogy az argentínai OGYÉI valamint az amerikai FDA veszélyes anyagnak minősítette, és hogy nincs bizonyíték az embereken való alkalmazás biztonságosságára.
Tekintettel erre az ellentmondásra (bolíviai törvény alapján sikeres tapasztalatok vs. FDA), még orvostanhallgatóként megkértem az egyetem biokémiai tanszékét, hogy végezzünk el egy kísérletet három rhesus makákó majmon.
Többszöri próbálkozás után, az egyetem végül engedélyezte a kísérletet Sprague Dawley patkányokon.
Ez az első intravénás állatkísérlet a világon, amely bár előzetes formában, de bebizonyítja, hogy a klór-dioxid az alkalmazott dózisokban biztonságos a laboreredmények, a szövet metszetek, víz- és ételfogyasztás (kezelés előtt és után), valamint a klinikai megfigyelések alapján. Így felmerülhet az embereken végzett, tudományosan szigorú feltételek szerinti kutatás lehetősége.